2010. november 15., hétfő
2010. október 19., kedd
2010. augusztus 12., csütörtök
2010. július 22., csütörtök
Két óra tíz perce, hogy elmúlt már éjfél.
Szemben vak farkast ásítva simogatok,
Mert lassan oszlik csak a sötétség,
Melyhez alig alig segítenek a csillagok.
Régen volt, mikor nappal volt az éj.
Délelőtt a szép álmok nyugalma
Délután a harminc fokban alig éltem még
Mielőtt elérkezett tetteim sorozata.
Lehetett a ránk omló ég hűvös vagy forró,
mint Tisza pulcsi rajtunk remekül állt.
De ez befejezett múltidő, ráadás,
A múlt előtti múlt is végképp kihunyt
Majd teljesen, épp csak pislákolás,
Mint a lidérces fény szemében annak, aki elhunyt.
Van ilyen néhány, három ablakfőben
Vibrálnak, mint Holdfény a leengedett
redőnyön lyukain át telt idejében,
mígnem lassan újra elszenderedek.
Félálmomban aztán megjelenik egy
Széllel lovagló, aranyló, apró, német
Szembogár.
Ismerős valahonnan, talán még Győrből
De a bemutatkozást rutinosan kihagyjuk.
Míg dolgozik, nézem mi lett a Frauleinból,
Mert úgy tűnik a kérdéseket is átugorjuk.
Szememből lassan kitörli a képeket,
Így borul rám a homály, a nagy semmi;
Csak bennem maradtak képzetek
Jó helyen, azokat meg nem kell törölni!
Hálából hát vidd mind mit wind hátán
Mit mögöttem látsz - hisz ezért jöttél,
közülük való vagy te is - bár elég távol
Úgyse tudod, mert előfordulhat hogy néha tán
Visszapillantok, hiába is leszek egészen máshol.
Igazán kedves vagy segítesz nekem aludni,
Hisz messziről mi már nem fontos, oly szép!
Szemben vak farkast ásítva simogatok,
Mert lassan oszlik csak a sötétség,
Melyhez alig alig segítenek a csillagok.
Régen volt, mikor nappal volt az éj.
Délelőtt a szép álmok nyugalma
Délután a harminc fokban alig éltem még
Mielőtt elérkezett tetteim sorozata.
Lehetett a ránk omló ég hűvös vagy forró,
mint Tisza pulcsi rajtunk remekül állt.
De ez befejezett múltidő, ráadás,
A múlt előtti múlt is végképp kihunyt
Majd teljesen, épp csak pislákolás,
Mint a lidérces fény szemében annak, aki elhunyt.
Van ilyen néhány, három ablakfőben
Vibrálnak, mint Holdfény a leengedett
redőnyön lyukain át telt idejében,
mígnem lassan újra elszenderedek.
Félálmomban aztán megjelenik egy
Széllel lovagló, aranyló, apró, német
Szembogár.
Ismerős valahonnan, talán még Győrből
De a bemutatkozást rutinosan kihagyjuk.
Míg dolgozik, nézem mi lett a Frauleinból,
Mert úgy tűnik a kérdéseket is átugorjuk.
Szememből lassan kitörli a képeket,
Így borul rám a homály, a nagy semmi;
Csak bennem maradtak képzetek
Jó helyen, azokat meg nem kell törölni!
Hálából hát vidd mind mit wind hátán
Mit mögöttem látsz - hisz ezért jöttél,
közülük való vagy te is - bár elég távol
Úgyse tudod, mert előfordulhat hogy néha tán
Visszapillantok, hiába is leszek egészen máshol.
Igazán kedves vagy segítesz nekem aludni,
Hisz messziről mi már nem fontos, oly szép!
2010. május 10., hétfő
We are the champions!
2010. április 19., hétfő
Gépterem zárás
Eredetileg a lengyel áldozatok miatt akartam pár sort idekaparni, hogy miért is ez a nagy média magyar részéről, mintegy életjelként magamról. Aztán pötyögés előtt tudatosolt bennem, hogy mindez azért mindenki számára eléggé evidens, s sok újat nem mondanék.
Ami azért még is az, hogy ritka egy dekadens családom van ritka kivételekkel. S ezért jó embernek lenni, föleg a modernkorénak, hogy ha a családodat nem is választhatod meg, de hogy kit szeress, mégha oknélkül vagy viszonzatlanul is, azt igen. Ez utobbi így is jobb, mint aminek természetszerűleg lennie kéne, mégsincs. Ebből meg csak jobb sülhet ki.
...Aztán akik meg vérszerint adottak, fölöslegességükben néha hasznosak is lehetnek, mint majd faterom, ha leköltözök hozzá...
Ami azért még is az, hogy ritka egy dekadens családom van ritka kivételekkel. S ezért jó embernek lenni, föleg a modernkorénak, hogy ha a családodat nem is választhatod meg, de hogy kit szeress, mégha oknélkül vagy viszonzatlanul is, azt igen. Ez utobbi így is jobb, mint aminek természetszerűleg lennie kéne, mégsincs. Ebből meg csak jobb sülhet ki.
...Aztán akik meg vérszerint adottak, fölöslegességükben néha hasznosak is lehetnek, mint majd faterom, ha leköltözök hozzá...
2010. január 26., kedd
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


