Fészen kaptam, szóljon ide is. Remélem mindenkit nyakon öntenek rendesen, de olyan diszkréten, mint mi itthon, a vizet azért megmelegítjük (:!
Lőrinc Pál: Három füles
Három kis nyúl ül a réten.
Mesebeli faluszélen.
Előttük egy halom tojás,
Húsvét táján ez így szokás.
Festék is van jócskán, bőven,
Fut az ecset tekergően.
Tojáson a színes csíkok
Olyan, mint a fürge gyíkok.
Nyúlapó is megjön közbe,
Leül köztük ott a földre.
Nagy bajuszát simogatja,
Tojásokat válogatja.
Szebb az egyik, mint a másik,
Nincsen köztük mely hibázik.
Ügyes ez a három füles,
Nem lesz a tál sehol üres.
Jut is bőven minden házba,
Locsolóknak tarisznyába.
Kinek nem jut fusson ide,
Nyúlapó tesz a zsebibe.
Ez meg nekem, mert megérdemlem :D
u.i.: ezt elaludtuk, 11kor keltem, s a szomszéd állítólag már reggel 9kor felverte a fehérnépet xD
2011. április 24., vasárnap
2011. április 19., kedd
2011. április 4., hétfő
A vihar lassan se inal.
A fák egymáshoz bújva vacognak,
Felettük az ég tombolja ki magát
Kinek széles mosoly pihen komoly arcán.
Finoman fojtogató esőfüggöny
Lepi be az egész tájat,
Alatta fuldoklik az öreg föld
Fájdalmasan kiált fel minden rög.
Nyugodtan mégse aludhat nyughatatlan,
Mert sárba tipor minden lépés
Mit derengő árnyékok ejtenek
Mivel nincs élőt, nincs holtat, felvernek.
Szintelen alakjuk kivehetetlen,
Éji világban épp csak derengés,
Csupán két-két erősen fénylő pont
Lángja ér nálam partot.
Közeledem, közelednek felém
Lesz minden egyre élénkebb.
Lila, narancs, kék, ezüst és fehér
S azonnal élni kezd minden ér.
Hirtelen Grimm egy sötét meséjének
Bevezetőjében találom magam-
Ahol a Piroska épp elfogyott,
Egy malacka itt, egy maci amott.
Kifordította magát a világ.
Nem szivárványt hány a királylány.
Kevés lett a fóka, de több a goffy
egy gomb kapcs be, egy gomb kapcs ki!
Bár sejtettem, mindezt csak most látom
De az érzékelés már múlik is.
Szóval reménytelen nagyjából itt mindent,
Hiába nézem a túlvilágról fénylő pontot.
Messze valahol, alig látom
de mégis keresem tekintetemmel.
Kevés maradt, azt a markomba zárom.
Máshogyan régről, mára...
A fák egymáshoz bújva vacognak,
Felettük az ég tombolja ki magát
Kinek széles mosoly pihen komoly arcán.
Finoman fojtogató esőfüggöny
Lepi be az egész tájat,
Alatta fuldoklik az öreg föld
Fájdalmasan kiált fel minden rög.
Nyugodtan mégse aludhat nyughatatlan,
Mert sárba tipor minden lépés
Mit derengő árnyékok ejtenek
Mivel nincs élőt, nincs holtat, felvernek.
Szintelen alakjuk kivehetetlen,
Éji világban épp csak derengés,
Csupán két-két erősen fénylő pont
Lángja ér nálam partot.
Közeledem, közelednek felém
Lesz minden egyre élénkebb.
Lila, narancs, kék, ezüst és fehér
S azonnal élni kezd minden ér.
Hirtelen Grimm egy sötét meséjének
Bevezetőjében találom magam-
Ahol a Piroska épp elfogyott,
Egy malacka itt, egy maci amott.
Kifordította magát a világ.
Nem szivárványt hány a királylány.
Kevés lett a fóka, de több a goffy
egy gomb kapcs be, egy gomb kapcs ki!
Bár sejtettem, mindezt csak most látom
De az érzékelés már múlik is.
Szóval reménytelen nagyjából itt mindent,
Hiába nézem a túlvilágról fénylő pontot.
Messze valahol, alig látom
de mégis keresem tekintetemmel.
Kevés maradt, azt a markomba zárom.
Máshogyan régről, mára...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

