Tobzódó madarak,
álnak a sorok.
Rikácsolnak,
tépnek.
A magasba vágynak,
ahol csillagok
várnak
minket,
hitegeti magát
újra és újra
óriás és
törpe.
Bízik az ég urában,
hogy csalatkozva
szívét kés
döfje
majd át, s vérében
fuldokolva
ereje és
lelke
hagyja fáradt testét
elenyészni,
álmaival
együtt.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)


2 megjegyzés:
ezszép. *-*
Számból vetted ki a szót Mel. ^^
Megjegyzés küldése