2009. június 24., szerda

Naivitás

Tobzódó madarak,
álnak a sorok.
Rikácsolnak,
tépnek.

A magasba vágynak,
ahol csillagok
várnak
minket,

hitegeti magát
újra és újra
óriás és
törpe.

Bízik az ég urában,
hogy csalatkozva
szívét kés
döfje

majd át, s vérében
fuldokolva
ereje és
lelke

hagyja fáradt testét
elenyészni,
álmaival
együtt.

2 megjegyzés:

Réka Major írta...

ezszép. *-*

Nic írta...

Számból vetted ki a szót Mel. ^^